KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS
CSAPATÉPÍTÉS LOVAKKAL
„A másokkal való együttműködés olyan, mintha előnyt adnál magadnak a versenyben.”– John C. Maxwell
A lóval asszisztált csapatépítés feltölt, szórakoztat, kikapcsol. Mélyreható és felszabadító élmény, amely a feltöltődésen túl segít felmérni az egyén, illetve a csapat erőforrásait, megkönnyíti a kommunikációs nehézségeket, elősegíti az értő figyelem kialakítását és új perspektívákat nyújt az együttműködéshez.
A lovas csapatépítésen elért transzformációhoz hozzáad a komfort zóna elhagyása, a természet közelsége, a teljes bevonódás és a lóval való interakció katartikus élménye. Szinkronba hozza az érzelmeket, a gondolatokat és azok kifejezését. A program során a résztvevők egyszerre dolgoznak a saját, egyéni adottságaikkal és azzal, hogy ezeket hogyan tudják a közösség javára fordítani. A célok mellett a folyamatra, az együttműködésre, a külső és belső összhangra tevődik a hangsúly, ami egy magabiztosabb és önazonosabb jelenléthez vezet. Az élmény nem csak a gondolatokban tárolódik, ezért könnyebben felidéződik a szükséges helyzetekben.
A programokon a csapat igényeire szabjuk a közösségépítő és fejlesztési célokat szolgáló feladatokat, segítve a csapatot abban, hogy lecseréljék elavult megoldási stratégiáikat és kreatívan álljanak az új kihívásokhoz. Igény szerint szállással, étkezéssel, kísérőprogramokkal is tudunk készülni,, egy vagy többnapos időtartamban.
A részvételhez nincs szükség lovas tudásra, lóra ülés nélkül, földről dolgozik a csapat a
lovakkal, vezetik, terelik, behívják terelik őt.
A gyakorlatok egyre komplexebbek lesznek, minden gyakorlat után a trénerek vezetésével a visszajelző körök támogatják az élmények tudatosítását.

Ménes analógia és adaptivitás-amit az emberi közösségek tanulhatnak a lovaktól

A lovak növényevő menekülő állatok. 65 millió éve vannak jelen a földön, és csupán 6.000 éve élnek emberi behatás alatt. Viselkedésükben ezalatt az idő alatt különösebb genetikai változások nem történtek.
Nagy érzékenységgel monitorozzák a környezetüket, szaglásuk, hallásuk, látásuk sokkal élesebb, mint az embereké. Képesek fiziológiás folyamatokat érzékelni: az adrenalin szint változását, a légzés, a pulzus ritmusának változását. Ezek a változások fontos érzelmi változások jelei lehetnek, melyeket a lovak információként kezelnek. Ha ragadozó fenyegeti őket, fontos, hogy gyorsan és egyszerre legyenek képesek menekülni, érzékenységük a ‘szuperképességük’.
Amikor interakcióban vannak az emberrel, azt figyelik, hogy nagyobb biztonságban vannak-e, ha együttműködnek, vagy nagyobb biztonságban vannak-e ha elmenekülnek, vagy átveszik a vezetést.
A biztonságot a számukra az egyértelmű jelzések, a következetesség és a hiteles, őszinte jelenlét jelentik.
A természetben ménesben élnek, ahol különböző szerepeket töltenek be. Ezek a szerepek a figyelő, a támogató, a nem predátori domináns, a vezető, és a predátori domináns szerep.
Együttműködésük alapja az energiatakarékosság, és a harmóniára törekvés.
Fölöslegesen nem harcolnak, mindig a teljes ménes jóllétét teszik egyéni érdekeik elé. Igényeiket azonnal és egyértelműen testbeszéddel jelzik, nem képesek visszafolytani érzelmeket, és előitéletek nélkül adnak azonnali visszajelzést mindig a jelen helyzetre reagálva.
A faj nagyon adaptív, könnyen alkalmazkodott a környezeti változásokhoz az evolúció során. Erdőlakóból sztyeppei állat lett, és még a háziasítást is túlélte.
Az ember először vadászott rá, majd a hátára került, eke elé fogta.
A gépek megjelenéséig valamilyen kapcsolata mindenkinek volt lovakkal. Segítségünkre voltak a földek megmunkálásában, nagy távolságok gyorsabb megtételében, és a háborúkban is. Háziasításuk alapjaiban változtatta meg az életünket.
A mai korban pedig segítenek visszatalálni önmagunkhoz.